Minden csak nézőpont kérdése.
„Az USA multicégei a tengerentúlra is kiterjesztik a kutatás-fejlesztési (K+F) tevékenységüket, mely döntésről valószínűleg aszerint alkotunk véleményt, hogy a félig üres vagy a félig teli poharat látjuk...
A félig üres gondolkodásmód szerint, ha az amerikai cégek kiszervezik a tengerentúlra a K+F tevékenységüket, azzal veszélybe sodorják az USA technológiai vezető szerepét, mely az amerikai dolgozókat és az amerikai gazdaságot is negatívan fogja érinteni. Jogos az aggodalom, ugyanis az Egyesült Államokon kívül kifejlesztett technológiák kevesebb hasznot hoznak az USA gazdaságának, és nehezebb is levédetni a szellemi tulajdonnak járó védelemmel.
A félig teli válasz erre az, hogy a technológiai kiválóság központjai egyébként is kialakulóban vannak szerte a világon az amerikai cégek asszisztálása nélkül is. Ha az amerikai cégek lépést akarnak tartani a csúcstechnológiákkal, akkor világszerte együtt kell dolgozniuk a kutatókkal és a szakértőkkel, nem pedig elhatárolódni tőlük. Ráadásul, ha az amerikai multik K+F központokat létesítenek más országokban, azzal rákapcsolódhatnak az ottani ellátási láncokra és hozzáférhetnek a piacaikon lévő fogyasztókhoz.”
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.
A kulturális és innovációs miniszter szerint miközben Brüsszel az egyetemeinket azzal támadja, hogy nem elég autonómok, saját hatalmának kiterjesztésére törekszik. Interjúnk.
Az orosz külügyminisztérium közlése szerint a találkozón Szergej Lavrov „érdemi és őszinte eszmecserét folytatott” Ukrajna, Irán és Szíria helyzetéről Marco Rubióval.
A globalizáció optikai csalódása, hogy a világot irányító ipari és technológiai rendszerek semlegesnek, személytelennek tűnnek. A kikötői daruk vagy a légiirányító panelek nemcsak technikai infrastruktúrák, hanem kulturális kódok is, a modernitás hatalmi struktúrái, amelyekre nem csak akkor kellene figyelnünk, amikor meghibásodnak.
Különösen rosszkor és különösen rossz helyen pusztított az árvíz.
Az első eredmények már látszódnak, de az áttörés csak most várható.
A béke szempontjából kulcsfontosságú tárgyalás következhet.
Totális kudarcba fulladt a Tisza Párt kongresszusa.
A szövetség tagállamai 2035-ig GDP-jük 5 százalékát fordítanák védelmi célokra, ezzel minden korábbi kötelezettségvállalást felülmúlva. A bejelentés politikai üzenete egyértelmű. De vajon a számháború mögött valódi kapacitásbővítés húzódik, vagy ez pusztán egy szimbolikus gesztus a szövetség kohéziójának demonstrálására?
